Balkon Fanatik

Sok szó esik a túl csapadékos idő hátrányairól, a gombás eprekről, a kártevők szaporodásáról. Az én erkélyem és ablakpárkányom jó példa rá, hogy nemcsak a szántókat és a kerteket sújtja a zombiapokalipszis: következzen kálváriám a végeláthatatlanak tűnő küzdelmekről lisztharmattal, tetvekkel és egyéb szörnyetegekkel.

Nincs is annál rosszabb, mint mikor a féltő gonddal nevelt növénycsemeték megbetegszenek. Hiába vagyunk a város közepén, itt is a körforgás részei a kártevők, és ha eljön az idő, lecsapnak. Az idő persze bármikor eljöhet, de a folyamatos, májusi esőzések, a páradús levegő különösen kedvezett nekik, és a Guadalupei Szűzanya óvjon meg minket a következő hetektől, melyekre szintén esőzéseket jósolnak az előrejelzésnek.

Hozzátartozik a történethez, hogy bár a belvárosban lakunk, az erkélyem egy belső kertre nyílik, nem egy lebetonozott utcára, szóval egy fokkal természetesebb élővilág jut el a növényeimhez, pozitívumaival és negatívumaival egyaránt.

Az elmúlt egy hónapban tetvek árasztották el a borostyánom, lisztharmatgomba kezdte el emészteni a minirózsáimat és a nefelejcsemet, gyapjastetvek szállták meg a muskátlit és majomkernyérfát, és kezdetét vette a Trónok harca nagy csatájára emlékeztető, végeláthatatlan küzdelem, amiben ha megölnek egy rohadékot, csak több lesz belőle.

A gyapjastetvekkel legalábbis ez a helyzet. Nincs feltétlenül összefüggés a sok esőzés és a felbukkanásuk között, de kifejezetten a meleg, páradús helyeket kedvelik. Télen a lépcsőházban együtt tartottam a muskátlit és a majomkenyérfát, de akkor még nem látszott jele a megszállásnak: a nagykönyv szerint hibernált állapotban áttelelnek, alig venni észre őket. Mire elszaporodnak, és apró kis lábaik, undorító fehér, pókhálószerű anyaggal körbevett kolóniáik kivehetőek lesznek, gyakran késő.

Én is csak akkor lettem figyelmes a kis jószágokra, amikor a muskátlik már az ablakpárkányokban „nyaraltak”. A majomkenyérfa maradt a lépcsőházban átmenetileg, helyhiány miatt, utóbbin két hete jelentek meg a rohadékok.

A természetes módszerek…

… nekem sose jöttek be. A sima vizes, szappanos, csalánteás leöblítés régen a levéltetvek ellen sem működtek, még a hibiszkuszaimnál sem – mindig a tetűirtó spré hozta el a végső győzelmet.

A gyapjastetvek ellen ecetes vizes ledörzsöléssel kezdtem a hadviselést. A fertőzött részeket visszametszettem, majd át is ültettem a muskátlikat, és egy időre el is tűntek az élősködők. Egy hetet kellett várni körülbelül, hogy visszatérjenek. Naivan lefújtam őket sima tetűirtóval, rá egy hétre újabb vizes átmosdatás következett, kisebb győzelemérzettel. A tűzszünet ismét átmenetinek bizonyult, így kénytelen voltam bevetni a kertészek által javasolt, széles körben elterjedt, türkizkék színű Mospilant.  

Eltelt 4 nap, és ez fogadott:

A kertész azt mondja, talán egyszerűbb volna kidobni a futómuskátlit, mint kínlódni az irtással, hiszen nagyjából annyiba kerül pár tő új növény, mint maga az irtószer (kb. 1100 Ft). Viszont a növények a kis fehér nyavalyások ellenére hozzák a virágot (igaz, nem olyan dúsan, és a levelei helyenként megsárgulnak, fonnyadnak), ezért szívszakasztó volna elköszönni a 3 éve sikeresen átteleltetett növnényektől, és hagyni győzni az ellenséget. Nem adom fel, következő próbálkozásom az izopropil-alkohol lesz, amit elektronikai üzletekből lehet állítólag beszerezni.

"Csak" lisztharmat

A másik fronton, az erkélyen kevésbé drámai a helyzet. A levéltetvek által megszállt borostyánt elkülönítettem, és egyelőre úgy tűnik, az egyszeri lefújás sikeres volt. A lisztharmat sajnos ennél makacsabbnak tűnik. Különösen kedveli a rózsákat, és az erkélyem ablakpárkányán lévő, tavasszal visszametszett, szépen fejlődő minipéldányokat nézte ki magának. Szürkés, fehéres lisztbevonattal vonja be, és bár nem hatol be a növény belső szövetébe, hanem a felszínén megtelepedve szívogatja nedveit, előrehaladott állapotban elszáradnak az áldozat levelei, hajtásai.

Szódabikarbónát, ecetet, sós vizet szoktak javasolni az eltüntetésükre, de a gyapjastetvek elleni sikertelen biokertészeti trükkök elvették a kedvemet a kísérletezgetéstől, így rögtön bevetettem a vegyi hadviselést. A kertészboltban Amistart nyomtak a kezembe, mondván, nincs párja a közép-európai régióban.

Valamennyit segített a permetezés, de elég valószínű, hogy meg kell ismételnem az akciót. A bal oldalinál már annyira súlyos volt a fertőzés, hogy vissza kellett metszeni az elhalt hajtásokat. A jobb oldali magához tért, és kivirágzott, de még látszik a gombák nyoma. 

Nagyon későn kapcsoltam a nefelejcsem esetében. Azt hittem, a következő virágzás előtt pihenteti a zárt bimbókat, de a jelek szerint sajnos szintén a lisztharmat vendégeskedik nála. Érdekes módon a mézvirágok változatlanul burjánzanak mellette, pedig nagyon, de nagyon sürgősen el kell különíteni a fertőzött növényt a többitől, úgyhogy ki kell emelnem a cserépből.

Megelőzés

Hogy ezeket a katasztrófákat elkerüljük, érdemes betartani pár óvintézkedést. Vizsgáljuk, nézegessük a növényeket akár nagyítóval, hogy időben le tudjunk csapni a kártevőkre. A fertőzött részeket semmiképp se tegyük a komposztálóba, a legtutibb módszer, ha elégetjük. Tartsuk karanténban két hétig a friss szerzeményeket, és ne rakjuk túl sűrűn egymás mellé a cserepeket, a túlzsúfoltsággal könnyen terjednek az élősködők. Tudom, ezt nehéz megállni, mert hát milyen szépen néz ki már a sok színes növény egymást mellett. Lehet, én is itt szúrtam el. De az is lehet, még több ponton is, hiába próbálok „jó anya” lenni. 

Ez a poszt egyáltalán nem sikersztori, aggódva várom a végkimenetelt. Örömmel adnék tuti tippeket, de nincs a kezemben a bölcsek köve; bár az internet tele van útmutatásokkal, és a kertészek is elláttak tanácsokkal, eléggé tehetetlennek érzem magam a csapásokkal szemben.

Nektek milyen tapasztalataitok, tippjeitek vannak kártevők ellen?  

TOVÁBBI KERTÉSZKEDŐS TÉMÁKÉRT KÖVESS MINKET FACEBOOKON, CSODASZÉP ERKÉLYEKÉRT PEDIG INSTAGRAMON! HA PEDIG SZERETNÉD, HOGY SEGÍTSÜNK AZ ERKÉLYED KIZÖLDÍTÉSÉBEN, ÍRJ NEKÜNK!