Utcán kártyázó pappák, bejárat elé kitelepedő mammák és bámulatosan szép növények. A dél-olasz városkában és két szomszédos településen jártunk, amelyek lakói feltűnően sokat adnak nemcsak a saját megjelenésükre, de környezetük szebbé varázsolására is. Íme néhány mediterrán inspiráció!
Olaszországban dívik a bella figura elve, ami annyit tesz: a lehető legjobb benyomást kell tenni minden téren, és olyan széppé varázsolni az életet minden részletében, amennyire csak lehet. Ez a filozófia uralkodik az étkezési szokásokban, öltözködésben, az élet élvezetében, ami az avatatlan szemnek is feltűnik az olasz csizma településeit járva. Apró toszkán városkákban a hétköznap esti korzózáshoz is olyan ízléses, kifogástalan öltözéket vesznek fel a szépen fodrászolt idős hölgyek, hogy pofátlanul bámulja őket perceken át a meglepődött kelet-közép-európai utazó.
Más persze a helyzet az ország kevésbé tehetős régióival, jellemzően délebbre haladva, például a szicíliai Palermóban járva úgy tapasztaltam, már kevésbé adnak magukra az emberek, és az építészeti örökségük sincs annyira jó állapotban. Ugyanakkor a dél-olasz Puglia régió központjában, Bariban járva hatalmas meglepetések értek, ami az igényességet illeti.
A közlekedési csomópontnak számító Barin a legtöbb turista csak áthalad, és inkább a környék apró, szemgyönyörködtető városkái felé veszik az irányt. Túl sok történelmileg, vagy vizuálisan megkerülhetetlen látnivalója valóban nincs a Szent Miklós ereklyéit őrző San Nicola-bazilikát leszámítva. Mi pár napot mégis az óvárosában aludtunk, két templom tornya közé ékelve, egy hagyományos, zegzugos mediterrán házban, és testközelből találkoztunk mindazzal, amit közhelyesen „olasz életérzésnek” neveznek.
Az óváros kapuja
Kilátás a szállásról
Itt az óvárost még nem hagyták el a helyiek, sőt, eszükben sincs átadni birodalmukat a turistabisznisznek. Esténként a ház asszonyai kihúzzák a székeiket a szűk utcácskák kövezetére, fennhangon tárgyalva az élet dolgait, és sarkonként látni olyan alagsori helyiségeket, amelyek ránézésre egy-egy közösségi klubhoz tartoztak: esténként szélesre tárul ajtajuk, a férfiak sörökkel körbeülik a műanyagasztalokat és kártyáznak, az unokák, gyerekek pedig a téren sivalkodnak. Éjfélig!
A magamfajta balkonimádót persze nemcsak ez a pezsgés, hanem a szépen ápolt, növényekkel, virágokkal gazdagon kidekorált erkélyek nyűgözték le leginkább. Hiába, szakmai ártalom, hogy megakadt rajtuk a szemem, de igazából le sem tudtam venni róluk. Tény, hogy sok itt a kő, valamivel fel kell dobni, és a mediterrán országok amúgy is jeleskednek a köztéri növényzet ápolásában. De Bariban a kis beállók, beszögellések, bejáratok környezete is olyan körítést kap, amit bármelyik körültekintő magyar erkélytulajdonos megirigyelhetne, Bálint gazda pedig összecsapná két kezét örömében. De beszéljenek inkább a fotók!
Kicsit talán túlzásba estek, de azért mutatós
Ami a legjobb, hogy nemcsak az óvárosban, hanem a modernebb, sivárabb városközpontban is szembejött jópár gazdagon burjánzó balkon.
Ha valaki Bariba érkezik, nem hagyja ki Polignano a Mare-t, a turisták körében legnépszerűbb célpontot Baritól egy órára. A sziklákon álló városka meredek falait, látványos öblét mi is megtekintettük, de nagyon nagy volt a tömeg. Inkább skanzenszerű, kevésbé élő városka, de itt is akadt pár lenyűgöző erkély.
A híres strand
Emlékezetesebb élmény volt Giovinazzo, ahová egy véletlen folytán kerültünk: (az amúgy jelentéktelen) Molfettából Bari felé tartva a vonaton észrevettük, hogy nem találjuk a jegyeinket. A kalauz közeledett, így az első állomáson leszálltunk. Másfél óránk volt a következő vonatig, így megnéztük, mit tud Giovinazzo: az utazásunk legkellemesebb véletlenének bizonyult. Hangulatos utcák, többszintes parti sétányok, gyönyörű kilátás, és persze elegáns, szemrevaló erkélyek.
Erkély a katedrális oldalában!
Minden nap visszatértünk Bari óvárosába, ahol persze a nyaralás végéig sem sikerült kiigazodnunk az össze-vissza sikátorokban, és folyton eltévedtünk. Így mindig volt szerencsénk valami újabb apróságot felfedezni, például újabb relikviákat, amikről mindenképp érdemes szót ejteni, ha már a városi dekorációkról írunk. Lépten-nyomon különböző szentek, Szűz Mária, és leginkább Szent Miklós előtt tisztelgő szépen feldíszített udvarocskákba, szobrocskákba, szentképekbe botlottunk az utcákon. Hiába, az egyetlen ismertebb híressége a városnak (ráadásul ő a Mikulás), akit meg kell becsülni.
Ha csak kis méretre futotta, az se gond
Végezetül a katedrális, ahol Szent Miklós ereklyéit őrzik
KERTÉSZKEDŐS TÉMÁKÉRT KÖVESS MINKET FACEBOOKON, CSODASZÉP ERKÉLYEKÉRT PEDIG INSTAGRAMON! HA PEDIG SZERETNÉD, HOGY SEGÍTSÜNK AZ ERKÉLYED KIZÖLDÍTÉSÉBEN, ÍRJ NEKÜNK!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.